Betegségünk okai

Azt senki nem vitatja hogy az étkezés és életvitel jelentősen kihat az egészségre. Abban viszont egyáltalán nincs egyetértés hogy mik is valójában az „egészséges ételek”, mi is valójában az „egészséges étkezés”.
 Ahány szakértő, annyi válasz. Vajon kevés zsír - kevés fehérje kell, vagy sok komplex szénhidrát, netalán a fehérje mégis jó, de a szénhidrátok a nemkívánatosak?
Hol az igazság, egyáltalán mit lehet akkor enni, mit mivel lehet keverni, vagy a vértípus szerint kellene étkezni?

Ahhoz hogy tiszta képet alkothassunk mindenféle profit- és érdekeltségfüggéstől meg kell szabadulni és az alapokból kell kiindulni a nulláról. Ha ezt tesszük olyan dolgokra derül fény, amit jó néhány szakértő sem ismer. Aki ezt teszi nemcsak informálttá válik, hanem egészségesebbé is.
Például tudja-e már hogy a bolti szintetikus vitaminok, ásványi kiegészítők egyáltalán nem tekinthetők azonosnak az igazi étel-vitaminokkal vagy étel-ásványokkal.
Zsírok és olajok is lehetnek egészségesek vagy meglehetősen károsak. De nem feltétlenül úgy ahogy azt a gyártók megpróbálják velünk elhitetni.
Bármilyen furcsa, de vannak jótékony hatású telített olajok, zsírok, ugyanúgy ahogy vannak ártalmas telítetlenek is.
A legfontosabb megkülönböztetés abban van hogy melyik természetes és melyik nem. Minél durvább emberi beavatkozás eredménye, minél nagyobb hőhatásnak kitett a végtermék, általában annál mérgezőbb. A legkerülendőbbek a margarinok, szója-, gyapotmag- és repceolaj, ezzel ellentétben kis mennyiségben a hidegen préselt oliva-, vagy lenolaj, valamint a kókusztej viszont egészséges.

Legfontosabbak az enzimek

A legtöbb ember elfogadja az enzimekről, vitaminokról elfogadott jelenlegi tudományos magyarázatokat és fel sem merül bennük hogy megkérdőjelezzék valójában nem többről van-e szó, mint csak bizonyos kémiai komplex formulák? Az enzimeket bizonyos olyan élettelen fehérje molekuláknak tekintik, amik más anyagok kémiai reakcióinál katalizátorként módosítják a kémiai reakciók sebességét anélkül hogy ők maguk megsemmisülnének, vagy megváltoznának.
Például egy bizonyos enzim csak egy bizonyos anyagra hat az emésztés során. Mint ahogy egy kulcs csak egyetlen lakatot tud kinyitni. Egy bizonyos enzim nélkül nem tud megemésztődni az a bizonyos anyag.
Enzimek vagy összeraknak, vagy lebontanak, kezdeményeznek, felgyorsítanak, vagy lelassítanak minden ismert folyamatot az élő testben. Nincs definiálva miért képesek erre, vagy hogy egyáltalán hogyan lesz fehérjéből egy enzim.
-    A test miért tud egyes enzimeket saját maga is előállítani és miért nem tud másokat, amiket ételekkel kell pótolni?
-    Miért csakis élő organikus anyagokból keletkezik enzim?
-    Miért nem lehet szintetikus anyagokból enzimeket létrehozni?

Dr. Edward Howell, aki szinte egész életét az enzimek kutatására szentelte, azt fedezte fel hogy az enzimek maguk foszforeszkáló fénysugárzást keltenek amikor aktívan dolgoznak.
Szerinte minden élőlényben jelenlevő „életerő”-t legjobban az enzimek demonstrálják.
Joggal felmerülhet hogy az enzimek körül még több tudományosan egyelőre meg nem magyarázható dolog is rejthet.

„Enzimek nélkül nincs élet.”

Az enzimeket több csoportba kategorizálják. Ezek közül a táplálkozás szempontjából a legfontosabbak a hidrolitikus enzimek, azokonmetabolikus enzimek, amik további alosztályokra bonthatók. Szerencsére az összes olyan enzim, amit a test nem képes előállítani, éppen azokban a nyersen elfogyasztott ételekben is megtalálható, amiknek lebontásához szükséges.
Válasszuk ki például cellulase-t, az egyik legfontosabb enzimet, amit a szervezet nem képes előállítani.
Ahhoz hogy a növényi rostok tökéletesen le tudjanak bomlani az emésztés során szükség van erre az enzimre, ami magában az elfogyasztott nyers növényben van, a rostokba ágyazva. Csak alapos rágás során szabadul fel elegendő mennyiség, vagy kicentrifugázva, kipréselve. Ennek hiányában a szervezet nem képes teljesen megemészteni a rostokat, több toxin és gáz termelődik, a tápanyagok nem szívódnak fel tökéletesen.

Enzimek hőérzékenysége
Az enzimek a legkevésbé hőellenálló tápanyagok. Minden étel amit tartósan felmelegítettek fokról fokra elveszíti enzimtartalmát, vitaminjainak, tápértékének döntő hányadát, a fehérjék eldeformálódnak, az étel élettelenné válik és a szervezet számára mérgező szervetlen savak keletkeznek. Ez a deformáció már kb 47 °C-tól kezdve jelentkezik, ami még langyos felmelegítésnek sem nevezhető. Ugyanígy enzimhiányos vagy teljesen enzimmentes minden sugárkezelt, konzervált, vagy pasztörizált, párolt, bármilyen hőhatásnak kitett, legfőképpen a mikrohullámú sütő által hőkezelt, de még a fagyasztott ételek is. Mintha az enzimek önmaguk is élő egységek lennének és megölve őket nem képesek feladatuk betöltésére, még ha látszólag ugyanolyan kémiai formulák maradtak is (pl fagyasztás, sugárkezelés, vagy füstölés után).

Az első és legfontosabb szempont az egészséges étkezés meghatározásához, hogy az illető egyén a saját maga számára fontos és nélkülözhetetlen enzimeket megkapja a megfelelő mennyiségben, amikor azokra szüksége van.

Az enzimkutatók szinte kivétel nélkül arra a megállapításra jutottak, hogy az ételek legalább 75 %-a nyers, hőkezelésmentes étel kell hogy legyen, amit szükség esetén további enzimkivonatokkal is ki lehet/kell egészíteni. Ennek hiányában a szervezet, ha egyáltalán képes rá, kénytelen máshonnan elvonni enzimeket.
Például a test saját funkciójaitól és helyeiről von el metabolikus enzimeket az emésztésbe. Ezáltal gyengül az immunrendszer, az öregedés folyamata látszólag felgyorsul, betegségeknek teszi ki a legyengült testet.
A túl sok és többnyire ugyanolyan főtt/sült étel évtizedek során teljesen kimeríti a testet. A krónikus degeneratív betegségek valójában súlyos enzimhiány miatt tudtak megjelenni a legyengült szervezetben.

Forrás: gedites.com