A személyiség típusai

AZ EMBER viselkedés megismerése, az embert mozgató energiák feltárása, az érzelmek értelmezése, mások és önmagunk megfigyelése már az ókorban a filozófusok egyik központi problémája volt.

A filozófusok megpróbálták a különböző személyekben fellelhető közös tulajdonságokat összegezni, és ezek alapján tipológiákat felállítani. Az ókori filozófiai tanításokból indultak ki, mely szerint a világegyetem négy őselemből tevődik össze:

    - levegő,
    - föld,
    - víz és
     -tűz.
 

Hippokratész és Galénosz szerint ennek a négy elemnek valamilyen módon tükröződnie kell a személyiségen belül. Abban az időben négy testnedvet írtak le, és úgy tekintették, hogy az őselemek ezekben tükröződnek. Szerintük A testnedvek a követezők: a vér (sanguis), a sárga epe (chole), a fekete epel (melaina chole) és a nyálka (phlegma). Attól függően, hogy a személyiség jellemzésénél a négy nedv közül melyik a domináns, négyfélé - szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus - vérmérsékleti típust írt le.

Rubinstein megállapítása szerint a személyiségnek két jellemző vonása a fogékonyság és az impulzivitás. A fogékonyság a benyomást követő emocionális reakció erejében, gyorsaságában nyilvánul meg, míg az impulzivitás a benyomás mozgásos reagálására irányuló ösztönzések erejét és sebességét fejezi ki. Ennek alapján Hippokratész vérmérsékleti típusait a következőképpen jellemezhetjük:

1. Szangvinikus típus.
- Gyenge fogékonyság, de nagyfokú impulzivitás.
- Lobbanékony, érzelmei gyorsan keletkeznek, a viselkedésre intenzíven hatnak, de nem tartósak.

2. Kolerikus típus.
- Erős fogékonyság és nagyfokú impulzivitás
- Érzelmei erősek és tartósak, a személyiséget cselekvésre ösztönzik.

3. Melankolikus típus.
- Erős fogékonyság, de kisfokú impulzivitás.
- Lassan keletkező, de erős érzelmek, a cselekvésre azonban nincsenek ösztönző hatással.

4. Flegmatikus típus.
- Gyenge fogékonyság és kisfokú impulzivitás.
- Érzelmei lassan keletkeznek, nem túl erősek, a viselkedést nem befolyásolják.

Hippokratész típustana – ma már tudományosan kevéssé tartható - ragyogó megfigyeléseken alapul, a későbbi rendszerekre igen nagy hatást gyakorolt . A vérmérséklet nem azonos a jellemmel, de azzal szorosan összefügg:  a személyiségfejlődés során igen lényeges jellemvonássá alakul.

A XX. században három nagy hatású tipológiai rendszer született: Kretschmer, Jung és Jaensch típustana.
Kretschmer tipológiája igen divatossá vált. Hibája, hogy a lelki sajátosságokra a test alkatából következtet, ezáltal az örökletes tényezőket előtérbe helyezi a szerzett tulajdonságokkal szemben. Vitatható az az álláspontja is, amely szerint az elmebeteg és az egészséges elméjű ember között semmiféle minőségi különbség nem mutatható ki.

C. G. Jung svájci orvos kezdetben Freud tanítványa volt, később azonban szakított mesterével. Koncepciójának fő kérdésfeltevése: vajon a személyiség belső ösztönző ereje önmaga vagy a külvilág felé irányule?
E kérdés megválaszolása alapján az embereket introvertált (befelé forduló) vagy extrovertált (a külvilág felé irányuló) típusba sorolja. Az introvertált megfontolt, érzelmileg nehezen kapcsolódó, töprengésre, szorongásra hajlamos, míg az extrovertált vidám, tetterős, gyorsan reagáló, emberi kapcsolatokat szívesen teremtő személyiség.

Jung tipológiai rendszerének kiindulópontja az ember és a külvilág viszonya. E valóban igen lényeges személyiségjegy szelekciós szempontként való felhasználása eredményezi, hogy sok modern tipológiai kutatás ma is a jungi koncepció alapján  folyik. Jung azonban elkövette azt a hibát, hogy rendszerében általános törvényszerűséget látott, amellyel bizonyos művelődéstörténeti és történelmi folyamatok is magyarázhatók.

E szellemes, jó alapkoncepciójú tipológiai rendszernek ilyen egyetemes mozgató elvként való alkalmazása természetesen nem fogadható el.

E. Jaensch német kutató a konkrét kísérletek segítségével igyekezett megismerni a személyiség típusbeli sajátosságait. Érzékelés-, emlékezet- és gondolkodás- lélektani kísérleteinek eredményeként úgy találta, az emberek főként abban különböznek egymástól, hogy lelki jelenségeik egységesen, összehangoltan vagy pedig egymástól elszigetelten működnek. Ennek alapján a személyiségnek két típusát különböztette meg:

1. Integrált típus.
- Lelki jelenségeik harmonikus egységben működnek, a külvilághoz kitűnően alkalmazkodnak, könnyen teremtenek emberi kapcsolatokat.
- Figyelmük ingadozó, felfogásuk az összefüggések meglátására irányul.

2. Dezintegrált típus.
- Lelki jelenségeik elszigetelten működnek, alkalmazkodó képességük rossz, zárkózottak, idegenül mozognak az emberek között.
- Egész egyéniségükből hiányzik a rugalmasság, figyelmük tapadó, látókörük beszűkült, gondolkodásuk a részekre irányul.


Személyiségtípusok és az asztrológia

Létezik olyan felfogás, hogy az emberek története nem a fogantatással kezdődik: magukkal hozzák az őseiket, a múltat, archetipikus tulajdonságaikat, ösztöneiket, melyekben tükröződik az egész emberiség tapasztalata. Jung kifejezésével az archetípusok, más néven ősminták, a belső viselkedési minták közötti azonosságok jelentik a szimbólumokat, amelyek szemléltetik a szereplők alaphelyzeteit a különböző élethelyzetbeli viselkedésükben.
Mint ahogyan az asztrológiai szimbólumok - jegyek, házak, bolygók - számtalan variációja sem mutat tiszta képet, ugyanígy az archetípusok is bonyolultak.
Az archetípusok − amelyek több mint háromezer éve léteznek − személyiségeket modelleznek. Mindegyiküknek van pozitív és negatív tulajdonsága − a szimbólum azt tárja fel, mi az igazán fontos számukra. Amikor valóságos életünkben önismereti utakon járunk, és önmagunk változtatásán dolgozunk, segítséget találhatunk abban, milyen más tulajdonságokkal ellensúlyozhatnánk az őstípus előtérben álló karikatúráját. A realitáshoz a magunk módján alkalmazkodhatunk: viselkedési mintáinkat tudatosan formálhatjuk. A személyiségek alkalomadtán maszkot viselnek: megnyilvánulásaink a külvilág felé sokszor nem azonosak azzal, amivel belül azonosulni tudunk. Lényünk látható, legfelső rétege álarccal rendelkezik. A világ ingereire adott legelső, ösztönös reakcióit foglalja össze ez a szerep, amely a horoszkópunkban az Ascendens szimbolizálja.

Jung alkotta meg a pszichológiában azokat az elméleteket, amelyek napjainkban is segítik megérteni tudatalattink rezdüléseit. Ő foglalta rendszerbe a tizenkét archetípust, az emberi lélek közös gyökereit minden ember tudatalattijában.

Az archetípusok a kollektív tudattalanban meglévő ösztönös viselkedési alapminták. A kollektív tudattalan a tudattalannak az a rétege, amely nem individuális, hanem általános lényegű, vagyis olyan viselkedésmódokat hoz létre, amelyen többé-kevésbé az egész világon hasonlóak; a mítoszokban, mesékben, álmokban gyakran jelennek meg ezek az archetipikus képek, elemek.

Az emberiség minden tagjában meglévő közös minták alkotják azokat a történeteket, amelyekben nagyon hasonlatos elemek szerepelnek. Ezek a történetek hordozhatnak olyan elemeket is, amelyekre a gondolkozó ember logikai úton nem következtet.

FORRÁS: RANSCHBURG JENŐ:SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK