Zeller

A zeller (Apium graveolens) az ernyősvirágzatúak családjába tarozó gyógy- és fűszernövény. Dél-Európából terjedt el, már a görögök is előszeretettel fogyasztották a középkorban, mára már többféle változata ismert és termesztett.
A meleg, napos helyeket kedveli. Értéke inkább gyökérgumójában rejlik, de a szárát is hasznosítják.

Több változata is kedvelt fűszernövényként, a  halványító és metélő zeller szárában (levélnyélben) több C-vitamin található, mint a nálunk termesztett a gumós fajtában.

 

Tulajdonságai - felhasználása

• A zeller erős vízhajtó hatású. A népi gyógyászat szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa.
•  Sok szerves nátrium, kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is megtalálható a növényben. 
• A levele illóolajat, furokumarinokat és flavonoidokat is tartalmaz.
• Serkentőleg hat a veseműködésre.
• Emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is gyakran alkalmazzák.
• Hatóanyagai révén erősíti az immunrendszert.

 

A növény gumója és felső zöld hajtása is hasznosítható. Legjobb, ha nyers állapotban fogyasztjuk, mert gyógyhatása így érvényesül legjobban.  

Felhasználható nyersen salátákhoz, de kiváló fűszerei a különféle főzelékeknek, leveseknek, mártásoknak is.

Vizelethajtóként a magjából vagy összeaprított leveléből gyógyteaként fogyasztható.

 

A zellert több száz éve használja a népgyógyászat, legfontosabb tulajdonságai: pusztítja a kóros baktériumokat és gombákat a húgy utakban, a vesében, a belekben és a gyomorban és támogatja az alhasi vérkeringést. A B12-vitaminon kívül B-vitamin komplex forrás, így segíti a fokozott koncentrációt és stressz oldást. Rendszeresen sportolóknak, testedzőknek energiát és jó kondíciót biztosít.
A zeller fokozza az alhasi vérkeringést, s ezáltal a genitáliáknak jobb lesz a vérellátása, illetve a hasüreg legmélyebb pontjain lerakódott nehézfémek és toxikus anyagok is a véráramba jutnak. Ily módon hatékonyabb a szervezet méregtelenítése, ami azt eredményezi, hogy a prosztata ismét visszanyeri működőképességét, az optimális vérbőség pedig javítja a kismedence energia- és vérellátását.