EGY RÉGI mondás
szerint: az a gomba, amit nem ismerek, számomra mérgező.
Mindig ehhez tartsuk magunkat, amikor gombagyűjtésre indulunk!
A gombagyűjtéshez mindig kosarat használjunk, sohasem
nejlonzacskót! A gomba termőteste a műanyagzacskóban
hamar befülled, könnyen megromlik, vagy a
felismerhetetlenségig összetörik. Alapvető, hogy a
legveszélyesebb mérgező gombákat –
köztük a gyilkos galócát (Amanita phalloides )
- kötelező ismerni. A legfontosabb, hogy a kezdő és
gyakorlott gyűjtő egyaránt csak olyan gombát
gyűjtsön étkezésre, amelyeket már jól
ismer.
A mérgező vagy étkezésre alkalmatlan
gombákat hagyjuk érintetlenül, ha a felismertnek
vélt gombánál legalább olyan három
jelt találok, amelyek a gyanúsítottnak vélt
gombánál nincsenek meg.
Ha minden kétséget kizáróan ehető
gombára találtunk, akkor kezdődhet maga a szedés.
A termőtestet gondosan válasszuk el a talajtól. Ha
nehezebben jön ki, próbáljuk meg kicsavarni. A
begyűjtött gombákat legcélszerűbb már az
erdőben megtisztítani a rájuk tapadt talajtól,
levelektől. A szedéskor ne legyünk túl mohók:
csak a saját szükségleteinket
elégítsük ki, ne akarjuk az egész
szomszédságot ellátni gombapaprikásnak
valóval.
Sohase ízlelgessünk, kóstolgassunk nyersen gombát!
Csupán egyetlen kóstolási próba is
súlyos mérgezéshez, a gyilkos
galócánál akár halálhoz is vezethet.
Legfontosabb tanács: „csak szakértők által
megvizsgált gombát szabad fogyasztani”. Aki nem
vizsgázott gombaszakértő, az soha ne vállalja a
gombás étel elkészítését
anélkül, hogy előtte a gombákat nem ellenőriztette.
Piacokon és egyéb gombavizsgáló helyen
gombaszakértővel ellenőriztethetjük a gyűjtött
gombánkat. Idegen tájakon és országokban
legyünk gyanakvóak, a gombák ugyanis
területegységenként igen eltérő
tulajdonságokkal bírhatnak. Gyakran találkozhatunk
küllemre, alakra ismerősnek tűnő gombával, amelyek azonban
mégsem egyeznek meg a mi ehető fajtáinkkal. Ha
ráadásul mérgezőek, rosszul sülhet el a
külföldi nyaralás. Ha mérgezési
tüneteket tapasztalunk, azonnal forduljunk orvoshoz.
Téves hiedelmek